Kezdőlap    LELKISÉG    Hirdetés    Programok    Szentmisék    Tudnivalók    Linkek    Elérhetőségek   Fotóalbum


 

 


2020. január 12. 
Urunk megkeresztelkedése


A héten gondolkodjunk el keresztségi ígéretünkről:


Ellene mondasz-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhess?

Ellene mondasz-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn uralma alá ne kerülhess?

Ellene mondasz-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?

Hiszel-e Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?

Hiszel-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, kínhalált szenvedett; akit eltemettek, de föltámadt a halálból, és ül az Atyának jobbján?

Hiszel-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a testnek föltámadásában és az örök életben?

Ez a mi hitünk. Ez az Anyaszentegyház hite, amelyet boldogan vallunk Jézus Krisztusban, a mi Urunkban!




Tényleg kimutatta a pápa a foga fehérjét?

A Magyar Kurír cikke itt olvasható.




2020. január 5. 
Karácsony utáni II. vasárnap



Az egyházi gyakorlatban a niceai hitvallás elmondásakor a hagyomány szerint meghajtjuk fejünket a következő szavaknál: „Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett." Ez a gesztus arra hív, hogy megcsodáljuk a megtestesülés misztériumának mélységét. A megtestesülés és az egyszülött Fiú, Jézus hús és vér személyében közénk érkező és köztünk élő Isten nélkül az Evangélium további része sem történhetett volna meg. A megváltásra vonatkozó összes elképzelésünkben alapvető jelentősége van a megtestesülésnek.

Jézusban Isten eljött, hogy köztünk éljen. A Hiszekegy szavai János 1,14 versében gyökereznek: „Testté lett és közöttünk élt." Ne essünk abba a csapdába, hogy Jézus születését pusztán egy karácsonyi, templomi betlehemi jelenetként látjuk. E jelenet valódi természetének megértéséhez meg kell kérdeznünk magunktól, mit jelent az, hogy Isten emberi alakot öltött és mindenben hasonlóvá lett hozzánk.

János a 18. versben azt írja: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van." Roger testvér azt szokta mondani, hogy Isten már nem tudta, hogy fejezhetné ki még jobban az emberiség iránt érzett szeretetét, így elküldte saját Fiát, hogy megértsük: rajta keresztül minden ember kibékülhet Istennel. Isten valóban gondoskodik rólunk. Ezért kezdeményezett és emberré lett, hogy köztünk lakjon.





Mit jelent ez valójában? Nincs olyan emberi tapasztalat, amely Isten előtt rejtve maradna és Isten kegyelme meg ne találná. Nincsen olyan emberi szív, amelyben Isten szeretetének magja ne tudna növekedni. Nincsen olyan sötét pillanat, amely kiolthatja Isten fényét, amely folyamatosan ragyog benne. Ugyanis a Ige testté lett, ezért nincs olyan része az emberségünknek, amelyhez Isten szeretete nem ér el. Mindent, ami eltörött bennünk, megérinthet és meggyógyíthat, mert Isten Fia emberré lett és átélte a mi megtörtségünket.

Ennek pedig hihetetlen hatása van arra nézve, hogy mi hogy látjuk magunkat és másokat. Akkora remény van a mi emberi létezésünk számára, ha szívünkbe véssük, hogy az Ige testté lett! Ugyanakkor megérezhetjük az Isten hihetetlen alázatát, amely megmutatkozik abban, hogy eljött közénk. Az Ige testté lett a szegények, azon belül is a legszegényebbek között. A görög nyelv szó szerint azt mondja: „Az Ige testté lett és sátrat vert köztünk." Az Ige, az Egyetlen, ami Keresztelő János előtt létezett, zarándokként jár az egész történelemben, és zarándok lesz a mi személyes történetünkben is.

A 14. vers második része így szól: „ Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be." János itt már a Feltámadás tanújaként beszél. Az ő "mi"-je azonban mindazokra vonatkozik, akik később jöttek nála, mindazokra, akik a feltámadás szemtanúi által hinni fognak - ahogy az evangéliuma végén írja - anélkül, hogy látnának.

Isten dicsősége telve van kegyelemmel és igazsággal - a kegyelemnek a szabadon adott szeretet -értelmében, az igazságnak pedig nem erkölcsi értékként való értelmezésében, hanem valami változatlan, szilárd, örökre maradandó igazságként és az evangéliumon keresztül Jézussal történő találkozásnak teljes kifejezéseként. Az élet teljességét kínálja nekünk, Isten semmit nem tart vissza. A megtestesülés megmutatja számunkra, hogy minden ingyen és folyamatosan megújuló ajándék, amelyet újra és újra üdvözölnünk kell. „Kegyelmet kegyelemre halmozva"- ahogy a 16. versben írja. Nincs semmi, ami az életünkben Isten ajándékát korlátok közé szorítaná, hiszen az Ige testté lett.

- Tapasztaltál már valamit abból a dicsőségből, amelyről János ír? Mi vonz különösen Jézusban? Mit tár ez fel számodra Istenből?

- Hogy lehetünk tanúi a kegyelemnek és a kegyelmen keresztül megmutatkozó igazságnak, más szóval az élet teljességének, amely Jézus által elérhetővé vált számunkra?








2019. december 29. 
Szent Család vasárnapja



Az Üdvözítõ Jézus Krisztus amikor lejött erre a világra, emberi családba jött el, ezzel akarta megmutatni, hogy a családdal kezdõdik az emberiség megváltása. Mert az emberiség életében minden a családra épül. Amikor Szent Család ünnepén az Egyház a Szent Családot állítja elénk, akkor azt akarja mondani, sürgetõleg kérve, hogy kövessétek a Szent Család példáját, mert csak akkor lesz emberi megújulás a világ számára.

Jézus azt mondja az Evangéliumban: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. A házastársak, akik Isten elõtt kötöttek házasságot, szent esküvel ígérik, holtomiglan, holtáiglan, hogy hûségesek lesznek egymáshoz, hogy szeretni fogják egymást, de nagyon sokan elfeledkeznek errõl az ígéretrõl. Elfeledkeznek arról, hogy ezzel az esküvel tulajdonképpen, ha nem tartják meg, magukat átkozták meg, mert azt jelenti, hogy úgy se- géljen engem az Isten, ahogy én ezt az esküt megtartom! Vagyis ha nem tartanám meg, akkor ne segítsen engem az Isten. A házastársak akkor tesznek Isten akarata szerint, ha esküjükhöz hûségesen küzdenek, harcolnak, áldozatot hoznak a családnak a megmentéséért, a család egységének biztosításáért.

A családnak otthont kell teremtenie. Az otthon az sokkal több, mint a lakás! A lakás a falak, a szõnyegek, a bútorok. Az otthon a békesség, a szeretet és az öröm. És ez az otthon sok ember számára hiányzik. Amikor Szent Család ünnepén az Egyház a Szent Család példájának követésére buzdít bennünket ez nem jámbor ajánlás, ez élet kérdés. Élet vagy halál kérdése!

Nagyon kellenek a Szent József típusú édesapák, akik földi másai a Mennyei Atyának, nem karikatúrák, akik csak a nevükön viselik a családfõ szerepét, de az életükkel megcsúfolják és megcáfolják azt. Mennyire kellenek a Szûzanya példáját követõ édesanyák! Akiknek dolgos a kezük, éles a szemük, rögtön észreveszik a bajt, ami a családot, annak az egységét és békéjét fenyegeti és akkor aszonyi okossággal, kedvességgel és türelemmel orvosolják azt. Nem veszekedéssel, mert az nem vezet sehová. Nehéz feladat, követni a Szent Család példáját!


A Szent Családnak, mint tudjuk három tagja van, Szent József, a Szûzanya és a kis Jézus. Szent Józsefrõl aránylag keveset beszél a Biblia. De azzal, amit mond, lényegében megfesti szent Józsefnek a képét. Szent József nem tett csodákat, csak mindenben teljesítette Isten akaratát, az Isteni ráhagyatkozásban az Igaz bölcsessége járta át õt. A tisztaságban, a hûségben és a tökéletes szeretetben példaképünk! A Szentírás azt mondja róla, hogy igaz ember volt! És ebben az egy mondatban minden benne van! A kis Jézus számára példakép volt. A kisgyerek az édesapa képérõl rajzolja meg, képzeli el magának a Mennyei Atya képét. A kisgyerek csak ilyen konkrétumban tud gondolkodni! Elvontan nem tud gondolkodni. Látja az édesapját, felfokozza az õ vonását, az egyéniségét és ebbõl rajzolja meg, képzeli el magának a Mennyei Atya képét. Óriási az édesapák felelõsség abban, hogy a Mennyei Atyának képmásai legyenek. Az édesapák dolga odafigyelni a család életére. Odafigyelni a gyerekek életére, és nyugodt, de határozott mozdulatokkal irányítani a család életét a helyes irányba, az Isten felé vezetõ úton, hogy le ne térjen onnan.

Az édesanya képét a Szûzanyáról másolhatjuk le. A Szûzanya talán a kánaáni menyegzõn mutatja be leginkább, hogy milyennek kell lennie az édesanyának. Dolgos volt a Szent Szûz keze, mert az esküvõ elõkészítéséhez is hívták, nem csak vendégnek. Figyelt a háziak kéréseire, mert kedvükre akart tenni. Csendben körülnézett és meglátta, hol hiányzik még valami. Részt vett a lakomán, együtt örült az örvendezõkkel, és mégsem kerülte el figyelmét, hogy fogytán a bor. Feltünés nélkül, halkan szólt Fiának. Szûz Mária mosolyával bearanyozta a családi otthont és boldoggá tett mindenkit maga körül. Az anyai mosoly családot összetartó erõ tud lenni. 
A kis Jézus engedelmességben nevelkedett, odafigyelt Szûz Máriára és Szent Józsefre, sokat tanult tõlük. Sokszor hallgatta szüleinek a szavát. Õ, a világ Ura és Tanítómestere, nem restellt szüleitõl tanulni.

A gyermek Jézus engedelmeskedett szüleinek. Az Isten parancsának való engedelmesség: a jó, mert Isten csak jót parancsol. Az engedetlenség: a rossz, mert lázadásra viszi rá a lelket, amelyre azután a Sátán hatással lehet. A régi idõkben az volt a szabály, hogy ha a felnõttek beszélnek, akkor a gyerek hallgat és nem beszél bele. Ma a családban a felnõtt beszédjébe belekiabál a gyerek, megbírálja a szüleit. Messze kerültünk attól az eszménytõl, amit Jézus mutatott be, hogy tisztelettel és engedelmességgel viselkedett a szüleivel szemben!

A tíz parancs olvasásakor feltûnik, hogy egy parancshoz Isten külön jutalmat, külön áldást helyezett kilátásba, ez a negyedik parancs, mely így szól: „tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életû légy a földön”. Egy másik fordítás szerint: „hogy áldott legyen életed ezen a földön”. Az Isten jutalmát érdemes kiérdemelni azzal, hogy az ember tiszteli, megbecsüli a szüleit! Mert mit köszönhet egy gyerek a szüleinek? Isten után mindent! Az életét, az otthonát, a mindennapi kenyeret, hogy van egy szeretõ közössége, amelyben élhet! Ezt mind Isten után csak a szüleinek köszönheti! És akkor ennek ellenére engedetlen, feleselõ?

Szent Család ünnepén külön kérje minden édesapa, édesanya, és gyerek, hogy a Szent Család, tanítson meg minket arra, hogy a családok az erény, a munka, a szeretet, a vallás iskolái legyenek, és ezáltal békesség és öröm legyen minden otthonban, ne veszekedés, türelmetlenség! Azt mondja a Szentírás a gyerekeknek, hogy tiszteld és szeresd szülei- det, hogy áldott legyen az életed a földön! De azért a szülõknek is olyanoknak kell lenni, hogy tisztelni és szeretni lehessen õket! Tehát a szülõk felelõssége felmérhetetlen, mert rajtuk keresztül jön Isten akarata a gyerekek számára!

A szülõnek feladata, hogy az Isten akaratát közvetítse a gyermeke számára! Nem azt, hogy neki pillanatnyilag milyen hangulata van. Nem. Éppen ez a felelõsség! Hogy mindig Isten akaratát tudja közvetíteni a gyermekei számára. Ha ezt teszi, akkor a szülõ szava az Isten szava. Aki a szüleivel engedetlen, Istennel szemben engedetlen!

A családban legyen közös imádság este! Akármilyen rövid imádság, de legyen közös imádság, ahol a család együtt imádkozik Isten elõtt, mert akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak! És hogy annyian nem maradnak együtt, azért van, mert nem imádkoznak. És ha így mindenben akarjuk követni a Szent Családnak a példáját, akkor megvalósul egy kis földi mennyország. Akkor a család valóban igazi szeretet közösség, ahol az Isten lakik. Minden családba be kell fogadni az Istent az imádság és a szeretet által, mert aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él õbenne! És akkor megtapasztalhatja az ember, hogy milyen öröm az, ha velünk az Isten! Ha ott van az életünkben az Isten, akkor az õ békéje, az õ öröme, az õ szeretete állandó lesz bennünk és ez a családi boldogság alapja.

Van-e idõnk imádkozni? Olyan sokmindent imád a mai ember. Imád utazni, imád szórakozni, imád enni, inni, imád TV-t nézni és még sokminden mást. Amit imád az ember, azt a értékrendjében felemeli. Vajon tudunk-e még imádkozni a szív egyszerûségével? Vajon örömöt jelent-e nekünk az Istennel való találkozás az imáinkban, a szentmisében? Vagy talán unjuk az egészet, mert elfásult már a szívünk és nincsen hely benne az Isten számára? Újra meg kell tanulni gyermeki szívvel imádkozni ahhoz, hogy megszülessék lelkünkben az igazi öröm!

A Karácsony Isten ajándékozó szeretetének az ünnepe. Ezen a napon adta Isten nekünk a legnagyobb ajándékot, amit adhatott. Az Õ szent Fiát, hogy testvérünkké legyen, hogy egy legyen közülünk az Isten Fia. Hogy emberré legyen, hogy mi, emberek, Isten fiaivá lehessünk. ågy fejezi ki a Biblia a Karácsonynak a jelentõségét. Az emberek is szeretnek Karácsonykor ajándékozni. Az ajándék legföljebb jelkép lehet. Jelképe önmagunknak. Mert nem valami tárgyat kell nekünk ajándékozni egymásnak, hanem önmagunkat!

Gondoljuk csak végig gyerekek, fiatalok, vajon most az évek elmúltával is ajándék vagyok-e én a szüleim számára, akik akkor Isten ajándékaként elfogadtak engem, születésem alkalmával. Vagy a házastársak. Vajon ma is ajándék vagyok-e a férjem, a felségem számára, mint amikor olyan boldogan megesküdtünk az Isten oltára elõtt, hogy szeretni, hogy tisztelni fogjuk egymást? Hogy mindent megteszünk egymás életé- ért és boldogságáért? Ma is ajándék vagyunk egymásnak? Ma is tudunk örülni egymásnak? Olyan örömmel, mint amikor örültünk akkor, amikor összekerültünk, amikor olyan sok-sok és nagy reménységgel elindultunk az élet útján?

És itt lehet kérdezni tovább az idõseket, az öregeket, ajándék vagyok-e a családom számára? A gyerekeim, az unokáim számára? A Karácsony meg akarja újítani életünket a szeretetben, mert elfásultunk, mert kiüresedtünk! A szeretet valóság, a szeretet csodálatos erõ, ami képes csodákat mûvelni az embereknek az életében, a családoknak az életében. Újítsuk meg a mi hitünket. Szûz Mária azért volt igazán boldog, mert hite volt. Nem csak vélekedései voltak. A hite nem csak elmélet volt, hanem a Jézus szerinti élet. 
Újítsuk meg a mi szeretetünket. Érezzünk rá arra, hogy boldog csak az az ember lehet, aki megtanul másokért élni. Aki ezt meg nem tanulja, az örökre önzõ és örökre boldogtalan lesz. Erre kell nevelni a fiatalokat, erre kell nevelni a gyerekeket. Nem élhetünk önmagunknak, másokért kell élni! Isten szeretetét kell továbbvinni a világban. Továbbadni, továbbsugározni az emberek szívébe, mert annak a visszasugárzó öröme, az teszi boldoggá az embert.

Gyulai Oszkár, esperes, plébános beszéde alapján





Áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepet!




Katt a képre!




2019. december 22. 
Advent 4. vasárnapja




Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat, irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és Üdvözítőnket!




2019. december 15. 
Advent 3. vasárnapja

Az ember állandó útkeresésben van. Sok kudarc éri, de sok apró kis öröm is. Ezeket az örömöket kell megtalálni, ezek adják a boldogságot. Nem hiszek a rózsaszín lebegésben, tudatosan kell ezeket a picike örömöket felfedezni.

A lélektárs nem azt jelenti, hogy megismerkedtek, és aztán, mint a mesében, rózsaszín cukormázzal leöntve, boldogan éltek, míg meg nem haltok. A lélektársi kapcsolat gyakran nehéz szakaszokon megy keresztül. Ezekben az időkben lehetőség van a felemelkedésre is, meg az elbukásra is, kinek-kinek választása szerint.

A szerelem valamilyen módon elkezdődik, és aztán véget ér - ez egy folyamat. Az a tipikus állapot, hogy a rózsaszín köd előbb-utóbb felszáll, de a két ember még mindig szereti egymást.

Nem könnyű levennünk a rózsaszín szemüveget, ha a gyerekeinkről van szó. De ha mégis megtesszük, azzal nem csupán nekik, magunknak és az egész családnak teszünk szívességet, hanem a világnak, amely majd körülveszi őket felnőtt életük során.

Sok előadónak van marha nagy felülete, amin eljut az emberekhez, és csak arról énekelnek meg rappelnek, hogy süt a nap meg rózsaszín pillangók repkednek.

A szürke a fehér egyik árnyalata, sőt a rózsaszín is, attól függ, hogy fekete vagy piros ruhával mossuk-e össze.



Újjászületésre várva

Advent 3. vasárnapján, az öröm vasárnapján Keresztelő Jánossal találkozunk az evangéliumban. Miután az elmúlt vasárnap meghallgattuk bűnbánatra indító szavait, lélekben elindulunk a Jordánhoz. Odaérve láthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, katonák, vámosok és más nyilvános bűnösök veszik körül Jánost, vagy talán helyesebb azt mondani, hogy valamennyien bűnbánók. Azok, akik nem tartják magukat bűnösnek, otthon maradtak. Bűneiket megbánó emberek tömege veszi körül Jánost, a szent embert, aki Isten szavát hirdeti, és azt mondja, hogy hamarosan eljön a Megváltó. Két dolog köti össze a Jordán partján összegyűlt népet: a Messiás, a Megváltó várása és a bűntől való szabadulás öröme. És ez a két érzés tölti el a mi szívünket karácsony ünnepéhez közeledve.
Keresztelő János mindig a néphez beszél és nem egyes személyekhez. A vámosok és a katonák közül sincs senki név szerint megemlítve, ők is csoportosan érkeznek. De nem az egész emberiséget vagy a bűnösök csoportját szólítja meg, hanem kifejezetten Izrael népéhez, Isten választott népéhez intézi szavait, s azon belül érezheti minden egyes személy megszólítottnak magát. Isten embereként Izrael egész népét bírálja azért, mert letértek a szövetség útjáról. Beszédének érezzük sürgető és fenyegető jellegét, amely hamarosan bekövetkező ítéletet és büntetést helyez kilátásba. És ez elől senki nem térhet ki annak hangoztatásával, hogy Ábrahám leszármazottja és Isten népéhez tartozik. Az ítélkezés az egész népet fogja utolérni, s annak lesz a feladata, aki János után fog fellépni. Ő lesz az, aki már itt van, „szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” Nem a kollektív bűnösség gondolata jelenik meg ebben, nem arról van itt szó, hogy néhány személy bűne miatt az egész közösség felelősséggel tartozik, hanem az, hogy Isten az egész néptől, annak minden egyes tagjától várja a megújulást, a megtérést, és ennek hiányában a kilátásba helyezett büntetés mindenkit utol fog érni.
Ez a megújulás azt jelenti, hogy a választott népnek újra be kell vonulnia az ígéret földjére, mégpedig megtisztulva. Ezért nem megy János a városokba és a falvakba, hanem a Jordán folyónál tartózkodik. Azon a helyen, ahol egykor Izrael népe átkelt a folyón és belépett az ígéret földjére, arra a földre, amelyet Istentől kapott. A pusztai vándorlás után a Jordán folyón kelt át a nép, s most bűnbánatuk jeleként és a megtisztulás vágyát kifejezve ennek a folyónak a vizébe merülnek alá az emberek, akiket János megkeresztel.
Az adventi időszak a mi számunkra is a megújulás, a lelki megtisztulás ideje. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül Isten képes. Tőle kell kérnünk a megtisztulást, az újjászületést. A helyreállítás műve, amely által újra békében és szeretetben élünk Istennel, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a bennünk cselekvő Istené. Az ő csendes, türelmes, kitartó munkálkodása talán éppen a mi megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Engedjük, hogy az irgalmas Isten megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

© Horváth István Sándor


2019. december 8. 
Advent 2. vasárnapja

A ma olvasott jövendölés sajátos módon folytatja azt is, amelyet Izajás 2. fejezetéből múlt vasárnap olvastunk (Iz 2,1-5). Ott, a 2. fejezetben az idegen népek és Izrael maga is szent zarándoklatra indult az Úr hegyére, hogy ott Isten törvényét megismerje, ragyogó világosságát felfedezze. Akkor úgy látszott, elég lesz a népnek, Jákob házának az Úr világosságában járni ahhoz, hogy a nemzetek világossága is lehessen. Ez a különleges zarándoklat, lám, úgy ér célhoz, hogy Isten küldöttje lép a világba: Izáj új hajtása, valaki, aki Isten oldaláról érkezve odaáll az emberek mellé. Az Úr hegye, amelynek magas méltóságát már legutóbb is hirdette a próféta, most a megdöbbentő kiengesztelődés színhelye: akik azelőtt marták és pusztították egymást, most összetartoznak. A teremtés békéje helyreáll.

Mihez kapcsolódik még Izajás jövendölése? Bizonyára mindahhoz, amit a szívünkben talál: a jónak, békének, a kiengesztelődésnek vágyához. A pislákoló hithez, ahhoz a gyakran homályos, mégis valóságos ismerethez, amellyel Istent ismerjük, a béke akarásához, amelyet lelkével megtisztít és megerősít.

Martos Balázs



2019. december 1. 
Advent 1. vasárnapja


– Az advent: visszatérés a kezdethez, odaállás a rajtvonalhoz.

– Az advent: annak felidézése, hogy a teremtés körülöttünk, de bennünk is „sóhajtozik” és várja a megváltást (vö. Róm 8,19-23).

– Az advent: teremtményi testvériségünk megélése mindenkivel és minden létezővel Istenben, a Teremtőben.

– Az advent: őszinte odaállás Isten elé úgy, ahogy vagyunk.

– Az advent: a megszabadításra való rászorultságunk bevallása.

– Az advent: közösségvállalás Krisztusban mindazokkal, akik – őszintén, sokszor küszködve, néha kétségbeesetten és olykor tévutakon is – keresnek: hiszen „az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra ne találna szívükben” (A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyház és a mai világ viszonyáról, 1).



A Missziós kereszt



NEK-DAL

Kattints a képre!


Mersz vagy nyersz?

Egy Isten-hívő ember örömmel és szívesen tesz tanúságot arról, hogy hite szerint Valaki megteremtette és szereti őt.

A Lelki erősség egyik látványos jeléről (bizonyítékáról) a képre kattitnva olvashat.

Katt a képre!

„Gyönge vagyok,
az Erősség ajándékára várok és vágyom!
Ha számbaveszem feladataimat, kötelezettségeimet, küldetésemet,
kétségbe kell esnem
erőtlenségem láttán,
kitartásom hiányán,
állhatatlanságomon.
Szenvedélyek,
erők sűrűsödnek lelkem peremén,
mikkel nem tudok leszámolni.
Áldozatokat kell hoznom Istenemért, Egyházamért,
magam és mások üdvéért,
– és én töprengek
és félek az áldozatoktól!
Rettegek az emberektől, kiket elviselni
az erősek is alig tudnak!
Óh, Uram, tölts el az Erősség ajándékával!
Legyek bátor, tetterős, áldozatokat örömmel hozni tudó hős,
de ha kell, vállaljam a Te erőtlenségeidet,
– mely emberileg ugyan gyöngeségnek, alulmaradásnak látszik,
 de tudom, hogy ,,Istennek a ‘gyöngesége’
 erősebb az embereknél” (1Kor 1,25)”

(Belon Gellért: Ima a Szentlélek hét ajándékáért, részlet)


Aki naponta átveszi Jézustól a békességet, az ki is sugározza magából.

A te békességed hatással van a világra.

Vágyódsz e békesség után?



Katt a képre!





 

Még 500 nap az Eukarisztikus Kongresszusig:
a videó itt tekinthető meg.



Angyali történet nemcsak Anyák napjára


 Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett,  a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:

„E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”

Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.

„Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”

E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.

Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is elváltozott, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.

Eldobta az elszáradt rózsákat, az elváltozott mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.

Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”




Az Isteni Irgalmasság


Jézus irgalmas szívéről alig 3 percben. (Katt a képre)




Húsvét



"Boldog nyuszit!" - kívánta húsvét előtt egy pénztáros a vásárlónak.

Komolyan ennyi?! Erre próbálja az ember lecserélni a Megváltót?! Boldog nyuszira Azt, Aki életét adta értem?!



“ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet”
 Neumann János


dr. Csókay András húsvét utáni gondolatait itt olvashatja.




Válás után - "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Mt 27, 46b

Nagypénteki gondolatok


A válások idejét éljük. Családok, akik régóta közösségben élnek tönkre mennek. Az édesapa vagy édesanya ott hagyja szeretett családját és új életet próbál. De vajon tényleg boldogabb lesz? Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni azokat, akiket azelőtt szeretett?

A válások idejét éljük. Kapcsolatok (Isten és ember között), amelyek régóta közösségben éltek tönkre mennek. A férfi vagy a nő eldobja hitét és Isten nélkül próbál új életet. De vajon tényleg boldogabb lesz?
Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni Azt, Akit azelőtt szeretett?

Ki hagyott el kit?

Jézus a keresztfán felkiáltott, mintha Isten elhagyta volna. Talán igaz, hiszen Istent nem lehet megölni. De tényleg elhagyja-e az embert Isten? A Szentírás azt mondja: "de ha hűtlenek leszünk, Ő hű marad." 2Tim 2, 13a Akkor nemde az ember hagyja el az Istent?

De nem Jézus! Ő halálig hű maradt Atyjához és az Istentől kapott megváltó parancshoz. Mi vagyunk (mond ki magadban vagy hangosan: én vagyok), aki elhagyta az Istent.

Azt gondolom sürgősen rendbe kellene tennünk a kapcsolatunkat Istennel.
Milyen áldozatot hoztam eddig, hogy rendbe tegyem a kacspolatomat Istennel?

Ő Egyszülőtt Fiát adta azért, hogy lássam mennyire szeret. A legtöbbet adta, mert "senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért." Jn 15,13

Isten nem mondott le az emberíségről, elküldte a Megváltót, Jézus Krisztust! Isten nem mondott le Rólad sem hűtlen barátom! Érted is meghalt.

Te mit teszel a válás után?



Uram dicsérünk Téged, mert az irgalmad végtelen...



Az Egyház bűnbánati napjai

Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) legújabban a következőképpen szabályozza
a böjti fegyelem megtartását hívei körében:

1249. kánon - Isteni törvény folytán minden krisztushívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani; hogy azonban mindnyájan egyesüljenek valamilyen közös bűnbánattartásban, bűnbánati napok vannak előírva; ezeken a krisztushívők különösen is törődjenek az imádsággal, gyakorolják a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteit, végezzenek önmegtagadásokat sajátos kötelezettségeiket hűségesebben teljesítve és főként megtartva a böjtöt és a hústilalmat az itt következő kánonok szerint.

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö. VI. Pál pápa intelmével).

Bár a keresztény ernber egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot. Ez idő szerint e napok a következők:

Szigorú böjti nap: hamvazószerdán és nagypénteken. (Egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás.)

CIC 1252. kánon - A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra.

Hústól való tartózkodás: nagyböjt péntekjein.

Bűnbánati (vezeklési) nap: Az év többi péntekjein. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas jócselekedet, imádság.) Nincs böjt (illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát végzők, közétkeztetésben részesülők.

1250. kánon - Bűnbánati napok és idők az egész egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt ideje.

1253. kánon - A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cse­lekedeteivel és vallásgyakorlatokkal.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.




Egy kedves film arról, hogy miként lehetünk boldogok az életben, olyanok, akikben Jézus is kedvét leli (katt a képre):





Idő = Élet

Amikor Jézus megszületett, az örökké valóságból az iőbe lépett. Nekünk adta az idejét. nem néhány óráját vagy napját, hanem egész életét az emberek között élte.
Te emnyit adsz szeretteidnek az idődből? (Minőségi időt!
)

Rövid elgondolkodtató videó a témában itt tekinthető meg.







Részletes lelkitükör itt tölthető le.






Az Édesanya teremtése

Bruno Ferrero írása

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!








Lelkitükör (nem csak) fiataloknak a szeretet parancs alapján
Mikor gyóntam utoljára? Milyen gyakran szoktam áldozni?

I. Mennyei atyámat mindennél jobban szeretem.
A hit: Ismerem-e hitünk tanítását? Járok hittanra? Utána nézek-e a felmerülő nehézségeknek? Figyelek-e Isten üzenetére? Szeretettel beszélek-e Istenről, vallásról?
Az imádság: Rendszeresen (napponta), szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e a közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni?
A szentmise: Szívesen és pontosan járok-e a vasárnapi szentmisére? Tevékeny-e részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust?
A bűnbánat: komolyan törekszem-e a hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat? Egészséges-e az életmódom? Megbánom-e naponta a bűneimet? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen (1-2 havonként) gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?

II. Szeretem embertársaimat, ahogy Jézus szeretett minket.

A család: Megbecsülöm-e szüleimet? Segítek-e nekik? Megbízhatnak-e bennem? Jó kapcsolatban vagyok-e velük?
Testvérek és társak: Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvá tettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi-lelki épségére, egészségére? Szereztem-e másoknak örömet? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?
Jövendőbelim: Van-e bennem felelősségtudat? Nem éltem-e vissza mások bizalmával? Fegyelmezni tudom-e nemi ösztönöm? (Szemérmetlen érintés, csók, önkielégítés, stb.) Kerülöm-e a bűnre vezető alkalmakat? (TV, filmek, újságok, öltözködés, társaság, beszélgetések, stb).
A közösség: Becsülettel teljesítem-e a kötelességemet? Részt veszek-e a közösség életében? Fejlesztem-e a képességeimet? Vállalok-e közösségi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható vagyok-e? Igazmondó vagyok-e? Beilleszkedek-e a közösségbe? Elviselem-e az embereket, s én elviselhető vagyok-e?
Az Egyház: Milyen apostoli szolgálatokat vállalok? Elősegítem-e a keresztények közötti egyetértést? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanúságtevő keresztény vagyok-e?









A magvető - másképpen, rövid videó itt.







MIBEN MÁS A TEMPLOMOD?

A magyar felirat bekapcsolásához kattints a CC gombra a videóképernyő jobb alsó sarkában!










A tanítványozás - elgondolkodtató videó

katt a képre



by FHabakuk Inc.®