Kezdőlap    LELKISÉG    Hirdetés    Programok    Szentmisék    Tudnivalók    Linkek    Elérhetőségek   Fotóalbum


 

 

2019. augusztus 20.
Szent István király - Magyarország Fővédőszentjének ünnepe

A mai keresztény magyarság kulcskérdése a szilárd katolikus hívő magatartás kialakítása. Ma ehhez kevés segítséget nyújtanak a keresztény kultúra művészeti, irodalmi és tudományos eredményei. Ma már sehol nincs keresztény társadalom, ezek értékeit turisták nézik múzeumokban, képtárakban, templomokban. Megragadja őket ezeknek szépsége, elgondolkodnak annak az életnek a milyenségén, ahol ezek az alkotások létrejöttek, de a mai élet alakításához ezek nem sokban járulnak hozzá. A mai életet a televízió műsora táplálja, a számítógépek Internet-hálózata, a jobb kereseti lehetőségek, és még sok minden ehhez hasonló.

Hitünk megalapozásához keressük meg azokat az utakat, amelyek megfelelnek a mai helyzetnek! A legfontosabb az, hogy a felnőtt keresztények tekintsék szívügyüknek hitük, hívő életük elmélyítését. Még a II. Vatikáni zsinat tanításai között olvashatjuk, hogy minden hívő törekedjen az élethelyzetének megfelelő krisztusi tökéletességre. Ezt a célt elsősorban a kisközösségek igyekeznek elősegíteni a saját lelkiségüknek megfelelő módon. Nagyon sok lelki gyümölcsöt teremne, ha az egyházközségek életében is komoly helyet kapna a keresztény tökéletességre való törekvés előmozdítása. Egyre többet hangoztatjuk, hogy a hitoktatás alanyai elsősorban a felnőtt keresztények. Ennek szolgálatában alakulhatna ki az a lelkiség, amely feladatának tartja a keresztény élet folyamatos elmélyítését. Milyen nagyszerű lenne, ha a keresztény családok tagjai ilyen szellemben alakítanák családi életüket, gyermekeik vallásos nevelését! Ezt alapozza meg a mai evangélium tanítása: "Mindaz, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette."



2019. augusztus 18.
Évközi 20. vasárnap

Már az ószövetségi időkben is félelmetes pusztító erőt tulajdonítottak a tűznek, ugyanakkor ismerték tisztító hatását is. A tűz Isten jelenlétének a jele volt, gondoljunk csak például arra, amikor Mózesnek lángoló, de el nem égő csipkebokorban jelenik meg Isten. Mindezeket jó tudnunk, amikor Jézusnak a következő kijelentését olvassuk a mai evangéliumban: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön” (Lk 19,49). Jézus tehát nem mindent elpusztítani szándékozik a tűzzel, hanem inkább megtisztítani, s ezáltal felkészíteni az embereket az Istennel való találkozásra. Az emberek és a családtagok közti szakadás sem Jézus szándéka, hanem következménye az ő jövetelének, hiszen egyesek engedik megtisztítani magukat a bűnbocsánat tüzében, míg mások elutasítják az Istennel való találkozás e feltételét.
Sok családban szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is hitre igyekszik nevelni, a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy, hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre neveléséről. Hiszen ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná: Lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat segíthet a helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.

© Horváth István Sándor

Imádság:

Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk! Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!



2019. augusztus 15.
Nagyboldogasszony

Szűzanya életének a nagysága abban volt,

hogy ő hallgatott az Isten szavára és nemcsak hogy meghallgatta,

nemcsak arról van szó, - amit másutt a Szentírásban olvasunk, -

hogy ezeket a szavakat szívébe rejtette, ezeken gyakorta elgondolkodott,

hanem ezeket valóban meg is tartotta! E szerint élt!

 

Amikor a Szűzanya életének beteljesedését ünnepeljük, akkor erről van szó. Nagyon egyszerű! Mi emberek általában attól szenvedünk, hogy az életünk akadozik. Attól szenvedünk, hogy az életünkben sok hézag van, sok kérdőjelünk van. Attól szenvedünk, hogy nem látjuk életünk értelmét. Az evangéliumra figyelve azt lehetne mondani, beteljesületlen az életünk. Azt érezzük, hogy félbe maradt.

 

A Szűzanya életének nagysága abban van,

hogy beteljesedett az élete, értelmes életet élt!

Hogyan éljünk teljes, beteljesedett életet?

Nekünk is erre kell figyelni, mert nem hiába születtünk. Azért születtünk, hogy értelmes életet éljünk! Értelme legyen mindannak, amit teszünk. Ha az ember ezt belátja és valóban értelmes életre törekszik, akkor ez a Szűzanya által járt utat jelenti. Nincs más út!

 

Ez az út azt jelenti, hogy hallgatunk az Isten szavára.

Szívünkbe fogadjuk ezeket az igazságokat.

Ezek az igazságok irányítanak bennünket,

ezek határozzák meg az életünket, és ezek szerint cselekszünk!

Akkor teljes életet élünk!

Ez azt jelenti, hogy az ember nem magának él!



2019. augusztus 11.
Évközi 19. vasárnap

A mai vasárnap üzenetében fontos, hogy felfedezzétek: Jézus bármikor eljöhet, de annak idejét senki ember nem ismeri. Mert ahogy Krisztus mondta: "Azt a napot és órát nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya." Éppen ezért fölösleges minden erőfeszítés az eljövetel pontos dátumának megállapítására. Főként a különböző szekták kísérleteznek azzal, hogy az eljövetel idejét percre pontosan megjövendöljék, ami persze sosem jön össze. Tény, hogy Jézus eljön, s úgy jön el, mint a tolvaj: teljesen kiszámíthatatlan módon. S hogy eljövetele ne legyen meglepetés virrasztani kell.

A virrasztás éber várakozás.

Várakozás, mert a második vagy harmadik őrváltáskor is eljöhet, vagyis hajnalban, a legváratlanabb időpontban, amikor már szinte lemondunk arról, hogy valaha eljön.

Éber várakozás, ami azt jelenti, hogy nem tétlenül várakozunk, mint egy pályaudvaron az induló vonatra. Várakozásunk idejét jócselekedetekkel kell kitölteni, mert így lehetünk mi is hű és okos sáfárok, akikkel eljövendő Urunk meg lesz elégedve, ha ebben a tevékenységben talál minket.

Kezünkben legyen égő gyertya, ami a világosság, az ébrenlét jele. Ahol éjszaka világító ablakot látunk, ott még ébren vannak. De végső soron nekünk kell mások számára ilyen égő gyertyává, és égő lámpásokká válnunk.

Az Úr várása olyan várakozás, amelynek az a rendeltetése, hogy minden más értéknél nagyobb örömmel töltse el a lelkeket. A keresztény ember égő lámpás. A mások útjának megvilágítása mindig nehéz feladat, de ez az, ami életének értelmet ad, és ebben áll küldetése. A körülvevő világunk ebben a feladatában egyáltalán nem segíti a keresztény embert. Sőt, egyre inkább csak akadályozza. Körülvevő világunk az örök földi létre van berendezkedve, pedig a napnál világosabb, hogy az ember nem él örökké ezen a földön. Minden ellenkező hatás ellenére nekünk keresztényeknek nem szabad megfeledkeznünk az igazságról, melyet kaptunk a keresztség által. Kevesen vagyunk, s egyre kevesebben leszünk mi keresztények, akiknél az igazság van. Kissebségünk félelemmel és bizonytalansággal tölt el bennünket, hogy talán nincs is igazunk, hogy talán mégis a világnak van igaza, hisz mindenki azt mondja.


2019. augusztus 4.
Évközi 18. vasárnap

Becsapva...

Az örökség megosztására szóló kérés alkalmat ad Jézusnak arra, hogy figyelmeztesse tanítványait: „nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. A tanítványoknak inkább a szegénységre és az anyagi javaktól való függetlenségre kell törekedniük, mert a gazdagság utáni vágy lebilincseli az embert, s szívét könnyen elfordíthatja Istentől. Az ostoba gazdagról szóló példabeszédben egyes szám első személyben tárja elénk a gazdag gondolkodását. Ide vezet az én-központú gondolkodás, amely mindig azt nézi, hogy mi az „enyém”, s mi az, ami megszerezhető számomra. A gazdag hiába gyűjt magának, halálával minden kincsét elveszíti. A történetnek ez a befejezése arra kényszerít bennünket, hogy megkérdezzük: Mi az értelme az életemnek? Az evangélium válasza a kérdésre: az Isten iránti szeretetben kell növekednünk és nagylelkűen kell adakoznunk, hogy lélekben gazdagodjunk. És az én válaszom hogy hangzik?

© Horváth István Sándor



2019. július 28.
Évközi 17. vasárnap


2019. július 21.
Évközi 16. vasárnap

Jan Vermeer: Krisztus Márta és Mária házában c. festménye (1656 körül) a Lukács evangéliumában leírt jelenetet ábrázolja. Jézus Jeruzsálembe menet betért a Betániában élő három testvér – Lázár, Márta és Mária – házába. Lukács evangélista most csak a két lánytestvérről szól. A flamand festő képén Jézus egy megterített asztalnál foglal helyet, Mária a lábánál ül és könyökére támasztott fejjel tekint a Mesterre. Márta az asztal fölé hajolva fonott kosárban frissen sült kaláccsal kínálja a vendéget.

     A hagyományos bibliamagyarázat általában szembeállítja a Mária által képviselt lelki dolgokkal való törődést a Márta által képviselt tevékenységgel, és azt mondja, hogy a lélek gondozása előbbre való a test gondozásánál. A holland festő képén nem érzékelhető ez a szembeállítás. Mindkét lány egyforma figyelemmel fordul Jézus felé. Mindketten Jézus szavait isszák magukba. Mária nyugodt figyelemmel – könyökére támasztott fejjel -, Márta pedig a lázas tevékenységét megszakítva fordul nagy figyelemmel Jézus felé. Bizonyára éppen most tette szóvá méltatlankodva: „Uram, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki?” Márta feszült figyelemmel várja Jézus válaszát. Jézus válasza leolvasható a festményről, amint Jézus jobb kezével Máriára mutat, szeretetteljes arckifejezésével pedig Mártára tekint. Jan Vermeer azt a pillanatot ábrázolja, amikor Jézus válaszol Mártának: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.” (Lk 10,41-42)

     Szent Josemaria Escrivá ajánlja, hogy az evangélium olvasása révén úgy kerülhetünk közelebb az Úrhoz, hogy beleéljük magunkat egy-egy jelenetbe, mintha mi volnánk az egyik ott levő személy. Egy ilyen beleélés során éppen úgy lehetünk olyanok, mint Mária, aki csügg Jézus szaván; és lehetünk olyanok, mint Márta, aki szabadon el meri neki mondani minden gondolatát, a legjelentéktelenebbeket is.
(Isten barátai, 222)

     Jan Vermeer festményén ezt az egyenlőséget lehet érzékelni: mindkét lány egyforma figyelemmel, egyforma szeretettel, egyforma bizalommal tekint Jézusra. Noha az evangélista szerint Márta méltatlankodva tett megjegyzést húgára, van tapasztalatunk a méltatlankodás játékos formájáról és van tapasztalatunk a méltatlankodás rosszalló formájáról is. A festményen semmi jele a rosszallásnak. Ez a két lánytestvér nagy-nagy szeretettel van egymás iránt és Jézus iránt is, csak szeretetüket másképpen fejezik ki. Mint ahogy Jézus válaszában sincs semmi elmarasztaló Márta tevékeny szeretete felé. Nem mondja, hogy hagyd abba a vendéglátást, hanem elfogadja Márta szolgálatát.
     A megfestett történet bizony rólunk is szól. Mindegyikünk más természettel rendelkezik. A lényeg, hogy Jézust keressük és ne önmagunkat. Jézusra tekintsünk, mint ahogy a festményen mindkét lány rá tekint.


2019. július 14.
Évközi 15. vasárnap

Az Úr Jézus hétköznapjai

Elgondolkoztál már valaha azon, hogy Jézus hogyan élt itt a földön?

Nehéz néha belegondolni, hogy Jézus Krisztus valóban emberré lett köztünk.

Szerintem néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy körülötte egyik csoda a másikat érte, és hogy minden napja a Bibliába illő történet volt. De ő három teljes éven át tanított, és az evangéliumok nem fedik le ezt az egész időszakot.

El tudod képzelni az átlagos napjait?

Valószínűleg voltak kedvenc ételei és reggeli szokásai és a sok járástól fájt és poros volt a lába, miközben az izzadtság a szemébe folyt a tűző júdeai napon; és voltak vízhólyagjai és csuklott és megfázott és talán még horkolt is.

Gondolj minden egyes alkalomra, amikor nevetett vagy sírt. Fogadni mernék, hogy voltak belső viccei a tanítványokkal. Képzeld el, hogy belső poénjaid vannak azzal a személlyel, aki a lélegzetet adja a nevetéshez.

És voltak emberi képességei is: tudta, hogyan kell házat építeni és főzni és kimosni a ruháit és olvasni.

Milyen lehet odanyújtani Neki az ételt az asztalnál, vagy ökölpacsit adni Jézusnak? Vagy az időjárásról és hasonló lényegtelen semmiségekről beszélni vele.

Talán néha, amikor János elálmosodott, nekidőlt Jézusnak, és hallgathatta a szíve dobogását.

Talán volt olyan éjszaka, amikor valamelyik tanítvány nem tudott aludni, ezért kimászott a hálózsákjából, és kint meglátta Jézust, amint egy sziklának támaszkodva ül és felnéz a mennybe; aztán együtt ültek és nézték a csillagokat.

(Az univerzum Istene felnéz rövidlátó szemeivel az Általa teremtett égre, és a tanítvány annyira szeretné megkérdezni, hogy milyen volt megformálni minden egyes csillagot; aztán ránéz azokra a kérges emberi kezekre, és valami mélyen megremeg benne.)

Gondoltál már arra, hogy annyival több átlagos nap volt, mint csodával teli, hogy a tanítványok néha majdnem meg is feledkeztek róluk?

Ahogy Ő megy és borrá változtatja a vizet és ötezer embert jóllakat egy gyerek ebédjéből és a halott Lázárt élve vezeti ki a sírból; és nekik eláll a lélegzetük.

Nem azért, mert nem várták el Istentől, hogy megtegye a lehetetlent; hanem attól a tudattól, hogy ez az Isten közöttük él.

Nem a csodák azok, amik felfoghatatlanok…

Forrás: windsswept.tumblr.com


2019. július 7.
Évközi 14. vasárnap

A mai evangélium a misszió kezdeteiről beszél. Néhány teológus felhívja a figyelmet, hogy Lukács ebben a részben historizál, vagyis bizonyos később keletkezett intézményeket visszahelyez egy korábbi korba. Ilyen a 72 tanítvány esete (10,1), akikre való utalást csak itt találjuk meg, és inkább csak szimbolikus számnak tekinthetjük. Természetesen a nagyobb méretű misszió valamikor elkezdődött, de ennek pontos szerkezetéről nem kapunk történetileg értékelhető információt.

Annál több információt kapunk a misszió változó körülményeiből, persze ezt is egy kicsit költői nyelven. Az egyik kérdés, nem kedvez a tanítványok munkájának, ha sok mindent visznek magukkal, és az elfoglalja őket (10,4). A befogadás körülményei is igen változatosak. Sőt számolni kell, hogy néhány agresszív ember, mint a misszionáriusok farkasa igen sok gyötrelmet fog nekik okozni (10,3). De ennek ellenére Jézus szelíd misszióját nem lehet megállítani.

Az egyház élcsapatát mindig mások alkotják. De ha nem a pillanatnyi pozíciót nézem, akkor mindig az a csoport tekinthető annak, aki hatékonyan misszionált.


Egyik barátom, amikor megválasztották Szent II. János Pál pápát azt mondta, ez a pápa igazi missziós alkat, előbb Rómában vált igen szimpatikussá, majd amikor elkezdte apostoli útjait, azt mondta meg sem áll Moszkváig. Naponta arról győzködött: „Meglátod misézni fog a Vörös téren”. Akkoriban ez a kijelentés nagyon furcsának hangzott és lehetetlennek látszott. De úgy tűnik a pápa Róma és Moszkva hagyományos ellentétét, majd pedig távolságát egyre inkább legyűrte, de megszüntetni neki sem sikerült eddig.

Érdekes módon az út a kelet-európai országokban kezdődött. Lengyelország első alkalommal hivatalosan alig akarta befogadni a pápát, de a népi nyomásnak engedve mégis elfogadta. Második alkalommal már inkább a pápa népszerűségében sütkéreztek az állami vezetők. Majd következtek az európai utak, majd az afrikai utak, majd USA fogadta be a pápát. A vén Európában, Svédország fogadta legcsendesebben a pápa látogatását. A magyar látogatás közül az első földrengésszerű volt. Azt követő látogatások már ismert programként mozdították a tömegeket a pápa programjaira. A balkáni látogatások puskaporos légkörben zajlottak. A vezetők féltek, a tömeg ujjongott, hogy közéjük érkezett a béke ember. A romániai látogatás is konfliktusokkal teli volt. De az ortodoxia és a katolikus egyház kapcsolatában új fejezet nyílt az ukrajnai látogatás után.

A tömegek számára a pápa vitathatatlanul hiteles egyházi vezető. Vitathatatlanul pasztorális utakat tesz és nem politikait. Ami mégis érdekes, a politikai irányok inganak meg ott, ahol a pápa látogat. Talán az ortodoxia fél a monolitikus egységet alkotó katolikus egyháztól, talán a történelmi emlékek miatt ébrednek félelmek bennük. Akik a félelmeiket hangoztatják, a múltba néznek, a pápa pedig a jövőbe tekint. Pontosabban minden egyes alkalommal Jézusra tekint a hit szerzőjére és beteljesítőjére. Az evangéliumról beszél, imádkozik, áld, türelmet és igazságosságot kér. A világ úgy tűnik minden látszat ellenére, ki van éhezve az evangéliumra. II. János Pál gyenge lábakon, de hordozza ezt az üzenetet. Vajon eljut egyszer Moszkváig is?

A statisztikák szerint a világnak még csak 30 % keresztény, de ez a 30% megosztott. Mi lenne, ha „világosság fiai” egyszer összefognának a szeretet és az evangélium érdekében és egységesnek mutatnánk magukat. Lehet, hogy akkor oltár épülne a Vörös téren és ortodox és katolikus papok, és protestáns lelkészek vennék körül, akik egy lélekkel mondanák: „Miatyánk, aki a mennyben vagy…” .

Egyik kollégám azt javasolta, módosítsuk az evangélium eme helyét, hogy az „aratni való sok, a munkás kevés”- mondjuk ki az aratni való is kevés. Valójában nem erről van szó. A pápa megmutatta aki bőven vet, az bőven is arat. Aki hittel vet, az bőven arathat. Csak a misszionáriusok higgyenek az üzenet fontosságában és hatékonyságában, akkor az Isten áldása nem marad el. Kérjétek az aratás urát!

dr. Benyik György (2004)


2019. június 30.
Évközi 13. vasárnap

Akik hiszünk Istenben és Jézusban, mindannyian arra tartunk. Jézus három évi működése során folyamatos zarándoklatban élt. Csodálatos, magával ragadó személyisége és - itt hozzá kell tennünk - sok csodája és gyógyítása okán számos követője, társa akadt, akik kezdetben meg sem értették tanításának lényegét. A szeretett tanítványokból kettő, Jakab és János égből leszálló tűzzel emésztették volna el az őket szállásra befogadni nem akarókat.
Jézus mindenkit figyelmeztetett. A vele közösséget vállaló zarándokúton, ahol folyamatos Emberfia-Isten-kapcsolat van, ahol állandó az Istenben levés, "a rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét". A három év "extázisa", istenközelsége, Istenben levése szerint érthető: "Hagyd a halottakra, hadd temessék el halottaikat, te pedig menj, hirdesd Isten országát!" Valamint semmivel kapcsolatban ne legyenek aggodalmaitok, ne legyen aggodalmunk!
Mi itt, most, s talán míg világ a világ, Istent szeretőként és keresőként Jézus tanítását, példáját szemünk előtt tartóként éljük statikus világunkat:
- Gyermekkor: testi-lelki-szellemi fejlődés; tanulás, felnőtté vágyódás.
- Ifjúkor: énkeresés, párkeresés, Isten keresése.
- Felnőttkor: család-felelősség, egzisztencia - munka, biztonság - aggodalom.
- Öregkor: funkcióvesztés, betegségek, testi bajok, szellemi leépülés, családban, gyermekekben, unokákban való fájdalom-öröm.
Ezek az átlagember életállomásai. Természetesen közben beleférnek apró kis zarándoklatok; percek, órák, napok Istennel való együttlevése. Esti imák, családi együttlétek, templomi mise, akár egy El’ Camino, római vagy egyéb zarándoklat. Egy átlagember talán ezekben a percekben élheti meg az Istennel alkotott szoros együttlétet.
Az ember egzisztenciális kérdései, amelyek legtöbbször szorongással is járnak: a halálhoz fűződő viszonya, a halálfélelem, a döntés szabadságától való félelem, félelem az elszigeteltségtől, s leginkább szorongás a magára maradástól.
És az élet nagy kérdései: Miért is vagyok a világon? Mi az, ami egyre inkább felerősödik bennem? A halálfélelem? Mennyire érzem magányosnak magam az élet egy-egy nagy helyzetében? Merek és tudok-e szabadon Isten mellett dönteni?

Kiss Imre


2019. június 23.
Urunk Szentséges Testének és Vérének vasárnapja

Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát kellőképen kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia.

A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna ágostonrendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére A népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt.

Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, vagy a diakónus majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Magyar Kurir


Mersz vagy nyersz?

Egy Isten-hívő ember örömmel és szívesen tesz tanúságot arról, hogy hite szerint Valaki megteremtette és szereti őt.

A Lelki erősség egyik látványos jeléről (bizonyítékáról) a képre kattitnva olvashat.

Katt a képre!

„Gyönge vagyok,
az Erősség ajándékára várok és vágyom!
Ha számbaveszem feladataimat, kötelezettségeimet, küldetésemet,
kétségbe kell esnem
erőtlenségem láttán,
kitartásom hiányán,
állhatatlanságomon.
Szenvedélyek,
erők sűrűsödnek lelkem peremén,
mikkel nem tudok leszámolni.
Áldozatokat kell hoznom Istenemért, Egyházamért,
magam és mások üdvéért,
– és én töprengek
és félek az áldozatoktól!
Rettegek az emberektől, kiket elviselni
az erősek is alig tudnak!
Óh, Uram, tölts el az Erősség ajándékával!
Legyek bátor, tetterős, áldozatokat örömmel hozni tudó hős,
de ha kell, vállaljam a Te erőtlenségeidet,
– mely emberileg ugyan gyöngeségnek, alulmaradásnak látszik,
 de tudom, hogy ,,Istennek a ‘gyöngesége’
 erősebb az embereknél” (1Kor 1,25)”

(Belon Gellért: Ima a Szentlélek hét ajándékáért, részlet)


Aki naponta átveszi Jézustól a békességet, az ki is sugározza magából.

A te békességed hatással van a világra.

Vágyódsz e békesség után?



Katt a képre!





 

Még 500 nap az Eukarisztikus Kongresszusig:
a videó itt tekinthető meg.



Angyali történet nemcsak Anyák napjára


 Egy legenda szerint az Úr angyala egy gyönyörű napon elindult a mennyből e régi világ irányába. Itt végigment a mezőkön és városokon, és napnyugtakor megigazgatva aranyszárnyának tollait, ezt mondta: „Most már vissza kell térnem a világosság világába, vajon mit vigyek magammal itteni látogatásom emlékéül? Ó, mily gyönyörűek és illatosak a virágok! Leszakítom azokat és csokorba fogom.”

Elhaladva egy falusi otthon mellett,  a nyitott ajtón át meglátott egy csecsemőt, aki édesanyja arcára mosolygott, s az angyal így szólt:

„E kisbaba mosolya szebb, mint a kezemben levő rózsák, ezt is magammal viszem.”

Aztán föltekintett a bölcső mellett álló édesanyára, aki szeretetét árasztotta kicsinyére mint kiapadhatatlan forrást, és megcsókolta gyermekét.

„Ó – mondta az angyal –, ennek az édesanyának a szeretete a legértékesebb, amit láttam az egész világon. Ezt is magammal viszem.”

E három kinccsel a kezében visszarepült a gyöngykapuk felé, és mielőtt belépett volna, elhatározta, hogy megvizsgálja emlékeit.

Legnagyobb meglepetésére a virágok már elszáradtak, és nem látszottak szépnek. A kisbaba mosolya is elváltozott, de az édesanyai szeretet megőrizte teljes frissességét, szépségét és illatozását.

Eldobta az elszáradt rózsákat, az elváltozott mosolyt, és a kapukon áthaladva köszöntötték a menny seregei, amelyek összegyülekeztek, hogy megtekintsék, mit vitt magával.

Így szólt: „Ezt az egyetlen kincset találtam a földön, amely megőrizte illatát és szépségét a menny felé vezető úton. Az egész világon a legdrágább kincs az édesanya szeretete.”




Az Isteni Irgalmasság


Jézus irgalmas szívéről alig 3 percben. (Katt a képre)




2019. április 21. - Húsvét ünnepe



"Boldog nyuszit!" - kívánta húsvét előtt egy pénztáros a vásárlónak.

Komolyan ennyi?! Erre próbálja az ember lecserélni a Megváltót?! Boldog nyuszira Azt, Aki életét adta értem?!



“ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet”
 Neumann János


dr. Csókay András húsvét utáni gondolatait itt olvashatja.




Válás után - "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" Mt 27, 46b

Nagypénteki gondolatok


A válások idejét éljük. Családok, akik régóta közösségben élnek tönkre mennek. Az édesapa vagy édesanya ott hagyja szeretett családját és új életet próbál. De vajon tényleg boldogabb lesz? Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni azokat, akiket azelőtt szeretett?

A válások idejét éljük. Kapcsolatok (Isten és ember között), amelyek régóta közösségben éltek tönkre mennek. A férfi vagy a nő eldobja hitét és Isten nélkül próbál új életet. De vajon tényleg boldogabb lesz?
Megtalálja élete értelmét és minden vágya beteljesülését. El tudja feledni Azt, Akit azelőtt szeretett?

Ki hagyott el kit?

Jézus a keresztfán felkiáltott, mintha Isten elhagyta volna. Talán igaz, hiszen Istent nem lehet megölni. De tényleg elhagyja-e az embert Isten? A Szentírás azt mondja: "de ha hűtlenek leszünk, Ő hű marad." 2Tim 2, 13a Akkor nemde az ember hagyja el az Istent?

De nem Jézus! Ő halálig hű maradt Atyjához és az Istentől kapott megváltó parancshoz. Mi vagyunk (mond ki magadban vagy hangosan: én vagyok), aki elhagyta az Istent.

Azt gondolom sürgősen rendbe kellene tennünk a kapcsolatunkat Istennel.
Milyen áldozatot hoztam eddig, hogy rendbe tegyem a kacspolatomat Istennel?

Ő Egyszülőtt Fiát adta azért, hogy lássam mennyire szeret. A legtöbbet adta, mert "senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mintha valaki életét adja barátaiért." Jn 15,13

Isten nem mondott le az emberíségről, elküldte a Megváltót, Jézus Krisztust! Isten nem mondott le Rólad sem hűtlen barátom! Érted is meghalt.

Te mit teszel a válás után?



Uram dicsérünk Téged, mert az irgalmad végtelen...



Az Egyház bűnbánati napjai

Az Egyházi Törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) legújabban a következőképpen szabályozza
a böjti fegyelem megtartását hívei körében:

1249. kánon - Isteni törvény folytán minden krisztushívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani; hogy azonban mindnyájan egyesüljenek valamilyen közös bűnbánattartásban, bűnbánati napok vannak előírva; ezeken a krisztushívők különösen is törődjenek az imádsággal, gyakorolják a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteit, végezzenek önmegtagadásokat sajátos kötelezettségeiket hűségesebben teljesítve és főként megtartva a böjtöt és a hústilalmat az itt következő kánonok szerint.

A bűnbánati napokon az Egyház megrendüléssel, a vezeklés és hálaadás szellemében emlékezik meg Krisztus kínhaláláról, mely minket bűneink terhétől megszabadított. Csatlakozunk Urunk áldozatvállalásához, hogy saját és mások bűneiért engesztelve kiegészítsük azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből (Kol 1,24). Ugyanakkor erősítjük magunkat, hogy a kísértéseknek könnyebben ellenálljunk.

E napokon különféle önmegtagadásokkal, imádsággal, jócselekedetekkel hozzuk meg saját áldozatunkat. A bűnbánati nap eszközei közül az egyház hagyományai értelmében kiemelkedik a böjtölés: Krisztus engedelmes áldozatában való részvételnek jele egyben a testi ember fölötti uralom jelképe és kiváló fegyvere (Mt 9,15 és 17,20; vö. VI. Pál pápa intelmével).

Bár a keresztény ernber egész életét átjárja a bűnbánat szelleme és gyakorlata, az Egyház kijelöl egyes kötelező bűnbánati napokat is, hogy egymást támogatva, a közösség egységében hozzuk meg az illető liturgikus naphoz is hozzá tartozó áldozatot. Ez idő szerint e napok a következők:

Szigorú böjti nap: hamvazószerdán és nagypénteken. (Egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül; hústól való tartózkodás.)

CIC 1252. kánon - A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra.

Hústól való tartózkodás: nagyböjt péntekjein.

Bűnbánati (vezeklési) nap: Az év többi péntekjein. (Böjt vagy más önmegtagadás, irgalmas jócselekedet, imádság.) Nincs böjt (illetve bűnbánati nap), ha kiemelkedő egyházi ünnepet ülünk. Mentesülnek a böjtölés (de nem a bűnbánat egyéb gyakorlatai) alól a nehéz testi munkát végzők, közétkeztetésben részesülők.

1250. kánon - Bűnbánati napok és idők az egész egyházban az év összes péntekjei és a nagyböjt ideje.

1253. kánon - A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti is a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cse­lekedeteivel és vallásgyakorlatokkal.

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.




Egy kedves film arról, hogy miként lehetünk boldogok az életben, olyanok, akikben Jézus is kedvét leli (katt a képre):





Idő = Élet

Amikor Jézus megszületett, az örökké valóságból az iőbe lépett. Nekünk adta az idejét. nem néhány óráját vagy napját, hanem egész életét az emberek között élte.
Te emnyit adsz szeretteidnek az idődből? (Minőségi időt!
)

Rövid elgondolkodtató videó a témában itt tekinthető meg.







Részletes lelkitükör itt tölthető le.






Az Édesanya teremtése

Bruno Ferrero írása

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Ige. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
A jó Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik amikor beszól: "Mit csináltok?" és azt a választ hallja, hogy "semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észre vegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért melletted vagyok."
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kiváncsian körberepdesi a minta-anyát és sóhajtva megjegyzi: - Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs mit tud egy édesanya elviselni - szólt az Úr.
- Tud gondolkodni?
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes - állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modell-anyához és az egyik ujját végig húzta az arcán.
- Itt van valami ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal.

Finom melankóliával válaszólt az Úr - Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!








Lelkitükör (nem csak) fiataloknak a szeretet parancs alapján
Mikor gyóntam utoljára? Milyen gyakran szoktam áldozni?

I. Mennyei atyámat mindennél jobban szeretem.
A hit: Ismerem-e hitünk tanítását? Járok hittanra? Utána nézek-e a felmerülő nehézségeknek? Figyelek-e Isten üzenetére? Szeretettel beszélek-e Istenről, vallásról?
Az imádság: Rendszeresen (napponta), szívesen és jól imádkozom-e? Részt veszek-e a közös imádságokban? Szoktam-e saját szavaimmal is imádkozni?
A szentmise: Szívesen és pontosan járok-e a vasárnapi szentmisére? Tevékeny-e részvételem? Szoktam-e áldozni? Tudatosan követem-e Jézust?
A bűnbánat: komolyan törekszem-e a hibáim kijavítására? Tudom-e fegyelmezni magamat? Egészséges-e az életmódom? Megbánom-e naponta a bűneimet? Hogyan tartom meg a bűnbánati napokat? Rendszeresen (1-2 havonként) gyónok-e? Van-e lelkivezetőm, akitől tanácsot kérhetek?

II. Szeretem embertársaimat, ahogy Jézus szeretett minket.

A család: Megbecsülöm-e szüleimet? Segítek-e nekik? Megbízhatnak-e bennem? Jó kapcsolatban vagyok-e velük?
Testvérek és társak: Jóindulatú, udvarias vagyok-e mindenkihez? Tudok-e megbocsátani? Okoztam-e kárt valakinek? Jóvá tettem-e? Vigyázok-e mások életére, becsületére, testi-lelki épségére, egészségére? Szereztem-e másoknak örömet? Megértő vagyok-e, törődöm-e mások bajával?
Jövendőbelim: Van-e bennem felelősségtudat? Nem éltem-e vissza mások bizalmával? Fegyelmezni tudom-e nemi ösztönöm? (Szemérmetlen érintés, csók, önkielégítés, stb.) Kerülöm-e a bűnre vezető alkalmakat? (TV, filmek, újságok, öltözködés, társaság, beszélgetések, stb).
A közösség: Becsülettel teljesítem-e a kötelességemet? Részt veszek-e a közösség életében? Fejlesztem-e a képességeimet? Vállalok-e közösségi munkát? Igazságos vagyok-e? Helyesen kezelem-e az anyagi javakat? Nem éltem-e vissza helyzetemmel? Megbízható vagyok-e? Igazmondó vagyok-e? Beilleszkedek-e a közösségbe? Elviselem-e az embereket, s én elviselhető vagyok-e?
Az Egyház: Milyen apostoli szolgálatokat vállalok? Elősegítem-e a keresztények közötti egyetértést? Segítek-e másokat a kegyelmi életben? Tanúságtevő keresztény vagyok-e?









A magvető - másképpen, rövid videó itt.







MIBEN MÁS A TEMPLOMOD?

A magyar felirat bekapcsolásához kattints a CC gombra a videóképernyő jobb alsó sarkában!










A tanítványozás - elgondolkodtató videó

katt a képre



by FHabakuk Inc.®